Szent Vencel napja előtti vasárnapon, szeptember 26-án zsúfolásig megtelt gótikus római katolikus templomot az idén is lugasszerűen feldíszítették ágakkal, virágokkal, szőlőfürtökkel.

A szentélyben elhelyezett feszületre a legszebb fürtöket aggatták. A barokk Szent Vencel mellékoltárt elborították a neves Tokaj-Hegyaljai település borászatainak borospalackjai. A szőlős búcsún több borrend valamint az Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társaság képviselői is felvonultak.  

 

A szentmisét dr. Ternyák Csaba egri érsek celebrálta. Szentbeszédében kiemelte: ez a 200 éves hálaadó hagyomány megmutatja a település hitét és elhivatottságát. Mindig lesznek olyan emberek, akik újraélesztik a hagyományokat, ez akkor lehetséges, ha szeretettel egymásba tudunk kapcsolódni, mint ennek a pompás templomnak az építőkövei. A mai modern ember csak ritkán gondolkodik el azon, hogy a téli fagy után kihajtó szőlőből az emberi munka eredményeként szőlő, majd az ember szívét megvidámító bor készül, amely folyamat a természet csodája. Ha ezen a csodán elgondolkodunk képesek lehetünk más csodák megértésére is. Az Úr bennünk is előkészíti a csodát, amely mi magunkban is termést hoz. Erre készítsen fel a mai Szent Vencel ünnep, hiszen a fagyos föld mi magunk vagyunk.

Vencel cseh király Szent István királyunkhoz hasonlóan kereszténységre vezette népét. Az eukarisztia szeretete miatt saját kezűleg termelt búzából készít ostyát, termel szőlőt, amiből bort készít, amely alkalmas arra, hogy Krisztus Vére legyen. Ez a szeretet ragadja meg Tállya őseinek népét, mert a fáradtságos szőlő és bortermelő munka legnagyobb jutalma éppen az, hogy  Krisztus Vére lehet, amely által az isteni jelen valósággá válik.

Törődjünk lelkünk állapotával, engedjük be Jézust életünkbe, és váljunk figyelmes közösséggé. Erre figyelmeztet ez a régi búcsúünnep, melyen új impulzust kapunk a mindennapi életre.

Imádkozom, hogy ez a közösség új lendületet kapjon, Szent Vencel a szőlészek, borászok és vincellérek védőszentjének közbenjárása által.

A most nyugállományba vonuló Krózser István atyának jó egészséget és megérdemelt jó pihenést kívánok, az új plébánosnak Kostyál László atyának pedig sikeres gyümölcsöző munkát.

A szentmise után a borszentelés következett. A borok, mint minden évben az idén is Krakkóba kerülnek az Isten Irgalmasság Bazilika lengyel-magyar szentek kápolnájába miseborként.